1. fejezet

Meg is hoztam az első fejezetet! Remélem tetszeni fog nektek! Ez egy picit rövidre sikeredett, de majd a következő eseménydúsabb és hosszabb lesz! 
Puszi: Eszti! :)

Reggel 6:30-kor az órám szokás szerint keltett én pedig szokás szerint kinyomtam és visszafeküdtem.
6:45-kor berontott Maggie.
- Em! Kelj már fel! Nem hiszem el! Megint elaludtál! Komolyan mondom hihetetlen vagy! Indíts a fürdőbe!
- Maggie! Jól van nyugi! 10 perc alatt megvagyok a zuhanyzással.. -kitápászkodtam az ágyból és elindultam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam aztán, fogmosás, és a többi. Vissza mentem a szobámba ahol felkaptam magamra gyorsan valamit. Pontosabban egy csőfarmert és egy I love Paris-os pólót. A hajam gyorsan összefogtam, egy minimális smink, (szempillaspirál, szemceruza és halvány rózsaszín rúzs) és már kész is voltam. Lementem, megettem a reggelimet, amit maggie szokás szerint már el is készített mire odaértem, majd nyomtam egy puszit szerető nevelőanyám arcára, majd felvettem a vékony bőrdzsekim és a cipőm aztán egy, "majd suli után jövök!" kiáltással elhagytam a házat. Elég hideg volt, így örültem, hogy felvettem a dzsekit. A sulihoz érve be is mentem a terembe ahol még elég kevesen voltak, igen általában, korán érek be, de legalább, így van időm átnézni a házikat. Rosszabb esetben lemásolni a házikat..
Le is ültem a helyemre Alison mellé aki boldogan fogadott. Beszélgettünk aztán elkértem tőle az angol háziját ő meg az én matekomat. Így megy ez nálunk..Aztán elkezdődött az óra.. Végig szenvedtem! Úgy utálom a bioszt!  Aztán a többi óra könnyebben elment..
Suli után haza mentem és nem volt otthon senki ami igazán meglepő volt. Általában Taylor mindig itthon van már ilyenkor. Taylor az én szerető nevelőapám, Maggie férje. Nagyon szeretem őket, baba korom óta náluk vagyok A szüleimről semmit sem tudok, csak annyit, hogy miután megszülettem autóbalesetben meghaltak. Sokat gondolok rájuk. Elképzelem milyenek lehettek, hogy szerethettek és, hogy melyikőjükre hasonlítok jobban. Lehet, hogy a barna, dús hajam anyutól örököltem, a nagy, kerek szemeimet pedig aputól? Fogalmam sincs.. Pedig milyen jó lenne tudni.. Még egy képet sem láttam anyuékról, mivel a nagyszüleimet sem ismerem.. Nem tudom miért nem ők vettek gyámságuk alá, miért adtak nevelő otthonba, de nem is zavar, mert a lehető legjobb emberekhez kerültem.. Ha már, így itthon vagyok temérdek szabad idővel (dehogy temérdek tele vagyok házikkal) megnézem a postát.
Szórólap, szórólap, csekk, újság, csekk, szórólap, szórólap, valami levél nekem, szórólap..
- Levél nekem? -furcsán nézegettem, majd mindent bevittem a házba és kinyitottam.

" Kedves Emily Hastings! 
Megnéztük a felvételiét amit küldött nekünk s megnyerte tetszésünket!
Ezennel maga is a National Dance Association tanulója lehet ösztöndíjjal, ha tovább is így folytatja, és kiemelkedő tanulmányi eredménye nem romlik!
Üdvözlet:
James Marin NDA igazgató"

- Te jó ég!! -kiáltottam fel mire valaki mögöttem szintúgy felsikított.- Maggie! Minden oké? -kérdeztem nevetve rémült arcát látva.
- Igen csak azt hittem hirtelen, hogy valami baj van! -mondta megkönnyebülten, majd szorosan magához ölelt.
. Biztos minden rendben? -kérdeztem, mert éreztem, hogy valami nem stimmel
- Persze kicsim! Minden rendben! -bizonygatta, majd elengedett.- Amúgy mi volt ez a jó istenezés? -kérdezett mosolyogva.
- Ez! -mutattam felé boldogan a levelet.
- Em! Ez csodálatos! Annyira büszke vagyok rád! -mondta mosolyogva és ismét megölelt.
- Én is annyira örülök! A tánc az életem és nagy esélyem van rá, hogy egész életemben ezt is csináljam!- mosolyogtam én is
- Apropó.. Attól, hogy a tánc karrired befuthat, nem hanyagolhatod el a tanulást! na gyerünk a szobádba tanulni! -mutatott fel
- Jó megyek már.. -felmentem a szobámba és leültem, hogy na most akkor tanulni fogok! De nem tudtam nem másra gondolni.. A levél amiben a jövőmet látom, a gondolatok a múltamról..
Befejeztem nagy nehezen, majd az órára nézve leesett az állam. Fél nyolc??
Lementem a konyhába ahol a vacsim várt Maggievel.
- Pont most akartam szólni, hogy elég a tanulásból.. -mosolyogott.
- Igen eléggé belemerültem.. -mosolyogtam én is és inkább leültem és készenlétbe helyeztem magam ahhoz, hogy befaljak egy jó nagy adag lasagnet. Taylor, aki eddig tv-t nézett leült mellém és hárman megvacsoráztunk. Beszélgettünk az ösztöndíjamról, arról, hogy Taylotr ma milyen sebet szerzett és Maggie elmondta nekünk, hogy a lasagneba nem tett gombát, most, mert tudja, hogy utálom.. 17 évbe telt megtanulni, de nem baj!
Este fogmosás után bedőltem az ágyba és nem érdekelt semmi, csak, hogy egy ilyen jó nap után egy ugyanilyen szépet is álmodjak!