Először is iszonyatosan szeretném megköszönni a 700+ oldalmegjelenítést, mert nagyon jó ezt látni!
Örülök, hogy facebookon is kérdeztétek, hogy mikor lesz új rész, egy lány még rám is írt, hogy linkeljem a blogom.. :)
Na tehát a részről annyit, hogy remélem tetszeni fog.. :)
Jó olvasást, puszi: Esztii! ;)
Reggel arra keltem, hogy valaki konkrétan rángatja a vállam.
- Mi van már? -kérdeztem idegesen
- Semmi.. Csak húsz perce várok rád lent.. Gondoltam felkeltelek
- Ajj már! Nem lehet ezt tízkor kezdeni? -kérdeztem nyöszörögve
- Muszáj. Na lemegyek és tíz perc múlva, ha nem jössz elmegyek. És megtanulhatsz mindent magadtól..
- Jó, akkor tíz perc múlva lent leszek.. -mondtam, vagy inkább morogtam..
Ahogy ígértem körülbelül tíz perc múlva lent is voltam, egy hosszú cicanaciban és egy pulóverben, mert reggel nyolckor még azért kicsit hideg az idő.
- Rendben. Kezdjünk egy kis futással oké? Majd fokozatosan gyorsulunk kiló méterenként. Az utolsó kiló méter sprint lesz. -ecsetelte
- Komolyan? -néztem rá hitetlenkedve
- Igen. Na húzod még az időt vagy kezdhetjük?
- Kezdjük.. -vettem egy nagy levegőt, majd elkezdtünk futni
Húsz perc múlva fáradtan kérdeztem Alexet.
- Mennyi van még?
- Most jön a sprint.. -kezdett el gyorsulni
- Ne máár!! nyöszörögtem mögötte
- Hajrá! A sprint nem azt jelenti, hogy mögöttem kocogsz amíg én sprintelek..
- Van egy olyan érzésem.. Hogy te ezt élvezed! -értem utol
- Talán.. -vigyorodott el gonoszan
- Gondoltam.. -nevettem fel, majd megelőztem. -Nem adom meg azt az örömöt, hogy szenvedni láss! -futottam teljes erőmből, ami igaz nagyon fájt, de nem érdekelt csak az, hogy ne előzzön meg Alex.
- Jó vége! Lefutottuk! Nem hittem volna, hogy így bírni fogod! -sétált oda hozzám
- Hát hidd el én sem! -mondtam meglepődötten. -Ha belegondolok.. Mindárt összeesek! Üljünk le! -javasoltam és a padra mutattam.
- Rendben. Rám is rám fér egy kis pihenés.. - ült le
- Na, de komolyan mi köze az edzésnek ehhez? -kérdeztem szenvedés közben
- Ha a tested jól van a fejedben is tisztább lesz minden és jobban tudsz koncentrálni, gondolkodni. Arra pedig szükség van.
- Aha.. Én nem érzem úgy, hogy most tiszta lenne a fejem..
- Neked sosem lesz tiszta a fejed.. -vigyorgott
- Kösz.. Mintha neked az lenne..
- Hát tisztább, mint a tied..
- Tudod mit.. Lehetséges.. -nevettem el magam
- Látod? Már be is ismered.. -vigyorgott
- Na ne! Ha még egyszer meg mered csinálni ezt a hülye irányítást úgy megirányítalak abba az irányba a lábammal, hogy nem fogsz többet irányítani senkit.. -vettem kicsit agresszívra a formát. De nehogy azt higyje már, hogy kedve szerint irányíthatja a gondolatom.. A-a-a..
- Jól van nyugi.. -nevetett. -Elég erőszakos vagy nem gondolod?
- Nem.. Csak nem szeretem, ha manipulálnak!
- Megígérem, hogy nem csinálom többet, ha mostantól nem kell téged nekem keltenem.. Ha viszont igen, akkor nem hagyom abba!
- Szóval te most megzsarolsz? -vontam fel a szemöldököm
- Veheted zsarolásnak is.. -mosolygott
- Jó legyen.. Felkelek mindig amikorra megbeszéljük, ha nem csinálod többet ezt az izét.. -nyújtottam a kezem
- Rendben! -beleköpött a kezébe és mielőtt én elhúzhattam volna a kezem kezet fogott velem
- De szemét vagy! -húztam el a kezem és undorodva a pólójába töröltem
Nem szólt semmit, csak jót röhögött rajtam.. Hát kösz. Nagyon vicces, hogy nyálas kézzel fog kezet.. Nagyon..
Mikor már fel tudtunk állni, mert kipihentük magunkat hazafelé vettük az irányt.
Én végig azt mondogattam, hogy azért még kapni fog amiért összenyálazta a kezemet, ő meg csak vonogatta a vállát olyanokat mondva, hogy "na arra kíváncsi vagyok.." meg "igen.. félek is a bosszúdtól.."
Eléggé érezhető volt a cinizmus a hangjában..
- Félhetsz is.. Kegyetlen leszek most már tuti, a cinizmusod miatt!
- Oké..
- Oké..
És ennyi volt a beszélgetésünk. Otthon rögtön leültem az ebédlő asztalhoz várva az ebédet. Igen, egész délelőtt futottunk.. Mondjuk inkább a padon ültünk és beszélgettünk..
- Maggie! Mikor lesz kész? -kérdeztem mohón
- Körülbelül öt perc! Addig nézd meg a telefonod, mert amíg futottatok háromszor csörgött és négyszer pittyegett, én pedig tudod, hogy nem veszem fel más telefonját..
- Ó oké köszi! -oda mentem a telefonomhoz és megnéztem ki hívott.
Húú.. Alisonnak valami fontos mondani valója lehetett. Mind a három ő volt..
Megnéztem gyorsan az üzeneteket is
Basszus, basszus, basszus! Ma volt a diákok gyűlése,a hova mindig két önként jelentkező mehet. És mi jelentkeztünk, mert bele írják a felvételibe. És igaza van Alisonnak! Cserbenhagytam... Őt is és mindenkit!
- Istenem, de hülye vagyok.. -mondtam mérgesen
- Mi az? -kérdezte Alex ártatlanul
- Muszáj neked mindenhol ott lenned? Miért érdekel? Nem rád tartozik oké? Akadj le rólam! -vágtam mindent a fejéhez és idegesen felmentem a szobámba. Visszaírtam Alisonnak, hogy nagyon sajnálom, de teljesen kiment a fejemből a betegség miatt, és ezért nem szóltam. Persze ez Alisont nem hatotta meg, telefonon keresztül, úgy leszidott, hogy hú.. De utána lenyugodott és azt mondta megbocsájt, ha nem csinálok ilyet többet. Persze, hogy megígértem...
Éppen elköszöntem Alitől amikor kopogott valaki az ajtómon.
- Gyere! -mondtam és leraktam a telefonom. Nagy meglepetésemre, nem Maggie, hanem Alex lépett be az ajtón
- Bocsi, hogy zavarlak, csak bocsánatot akartam kérni.. Amiért, kíváncsi voltam.. -mondta furcsán. Szerintem tudta, hogy nem neki kéne bocsánatot kérni, hanem nekem, mert végülis, csak egy normális kérdést rakott fel én meg nekiestem.. De Alex nem az a fajta aki egy ilyen apróságon fennakadna
- Te kérsz bocsánatot? -kérdeztem mosolyogva. -Nekem kéne.. Bocsánat.. Én csak ideges voltam és te voltál az akin levezettem..
- Jó tudni, hogy levezetted már valakin.. Amúgy Maggie mondta, hogy mondjam meg neked, ha már fel jövök, hogy már fél órája kész a kaja és rád várunk..
- Oké értem a célzást megyek már! -tettem fel védekezően a kezem, majd elindultunk le a konyhába Alexel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése