2.fejezet

Itt van a második fejezet! Igyekszem a következővel! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket! Kaptam pozitív visszajelzéseket, így nem tervezem abba hagyni a blogot! Na nem is húzom tovább a szót!
Jó olvasást! 
Puszi: Eszti

Reggel nagyon kipihenten ébredtem 6:30-kor (kivételesen fel bírtam kelni), majd gyorsan lezuhanyoztam, aztán visszamentem a szobámba és miközben a lenge farmeranyagú ingem vettem fel Maggie rontott be.
- Em!! Ó! Fent vagy? Hogy-hogy? -kérdezte meglepetten.
- Nem tudom.. Kialudtam magam.. -vontam vállat.
- Hát jó.. A reggeli mindjárt kész! Tojást csináltam Baconnel. -mosolygott.
- Hmm.. Azt imádom! -mosolyogtam én is
- Jó majd gyere le! Amúgy ez a kedvencem a felsőid közül! iszonyatosan jól áll! -dicsért meg, majd kiment.
- Oké! Köszi!-kiáltottam utána. Igazából tényleg jó ez a felső.. A felsőhöz fel vettem egy farmer sortot, majd a szokásos smink és go reggelizni.
- Milyen lett? -kérdezte Maggie
- Nagyon finom! -mondtam és tovább ettem
- Örülök!-töltött magának egy pohár vizet aztán megszólalt- Ma tovább dolgozok! És Taylor is, így olyan 7-ig egyedül leszel. Ha akarod hívd át Alisont.
- Mit kell csinálnod, hogy tovább maradsz? -kérdeztem kíváncsian
- Elmaradtam néhány könyveléssel, és ma muszáj megcsinálnom!
- A könyvelés olyan uncsi.. -húztam el a szám
- Ha meg nem könyvelnék nem lenne rajtad az a csinos kis ing! -mosolygott
- Éljen a könyvelés! -nevettem fel
- Na, de nem fogsz te elkésni? -kérdezte én pedig az órára pillantottam. 7:30?
- Öhmm.. Ha nem indulok el, akkor, de! Köszi a reggelit finom volt! -megint puszit nyomtam az arcára aztán cipőt, dzsekit fel és irány az iskola..
Viszonylag hamar elmentek az órák, de hazudnék, ha azt mondanám elrepült ez a nap..
Ebédnél Alisonnal megbeszéltük, hogy hétvégén csajos napot fogunk tartani a plázában, csak mi ketten. Úgy imádom az ilyen napokat! Alisonnal nem lehet unatkozni!
- Akkor reggel tízkor találkozunk a buszmegállóban onnan busszal a plázáig. A plázában elleszünk aztán fél hétkor indulunk vissza és hétre haza is érünk! -ismertette a tervet
- Nekem jó! A dm-ben vennem kell új szemceruzát és rúzst, tehát oda muszáj bemennünk. Meg a New Yorkerbe is.. Be kell szereznem pár új rucit! -ecseteltem a terveimet
- Oké. A Mekiben ebédelünk az jó?
- Aham. És akkor a többit, majd ott...
- Oké! De ma korán megyek majd haza, és valószínűleg faceen sem leszek..
- Miért?
- Gabe szülinapjára készülünk.. Én nem akartam benne lenni, de anyuék nem hagynak..
- Én bírom az öcséd.. Kis cuki.. - nevettem
- Ha szerinted cuki az ördög..
- Na ne túlozd el! -nevettem
- Komolyan mondom! Egyszer azt álmodtam, hogy úgy forgott körbe-körbe a feje mint az ördögűzőben!! Ez nem lehet véletlen! -mondta halál komolyan
- Jaj Alison! -nevettem el magam- Olyan sok ilyen hülyeségben hiszel... Misztikus dolgok nincsenek! Hidd el! -mosolyogtam
- Te tudod mit hiszel.. -vállat vont
- Na menjünk van még egy matekunk.. -húztam el a számat.
- Vaagy.. Ne menjünk.. -ajánlta fel Alison
- Ne már Ali! Kibírod még nem? -kérdeztem
- A-a.. -rázta meg a fejét
- Már pedig én bemegyek! -indultam el Ali nélkül aztán 5 másodperc múlva ott lépkedett mellettem duzzogva.
Szegény Ali valamit érezhetett, hogy úgy el akarta lógni a matekot, mert pont őt feleltették.. Lehet jobb lett volna, ha megyünk.. Mind egy már nem tudunk változtatni..
Matek után elköszöntem Alitől aki kicsit rossz hangulatában volt a matek hármasa miatt..
Otthon fel voltam készülve az egyedüllétre, így amikor beléptem nem lepődtem meg az üres ház láttán, mint tegnap. Gondoltam meglepem Maggiet és Taylort kicsit azzal, hogy takarítok.
Neki is kezdtem. Nem nagyon szoktam, csak a saját szobám, mert Maggie nem kér rá meg, nekem meg nem jut eszembe.. Hát pedig, gyakrabban próbálhatnám meglepni őket, mert elég nagy por volt mindenhol. Amikor befejeztem gondoltam, már annyira belelendültem, kitakaríthatnám a pincének nevezett szemét tárat.
Hát atya ég! Ez a hely még nem látott porszívót?? Ez volt az első gondolatom Na mind egy.. Neki kezdtem és egész hamar nagyjából rendet raktam.  Még pakolásztam kicsit, ez itt jobban néz ki, de így viszont nagyobb a hely.. Igen, ilyesmi problémáim voltak..
A nagy pakolásban nem törődtem semmivel, már csak arra lettem figyelmes, hogy egy elég régi, tépett, ázott levél van a földön.
Felvettem és kinyitottam. Eléggé elmosódtak a betűk, így alig tudtam valamit is elolvasni..
Mi?? Mi van?? -motyogtam és a szemem megtelt könnyel.
Ezt a szüleim írták? Végre valami ami tőlük van! De mi is ez?
Nem! Nem! Nem! Ez..ez.. lehetetlen!
Nem is értem mi ez! 17 évig tök normális volt minden erre megtalálom ezt a levelet, és semmi sem lesz normális! Mi van? Ez a levél nem lehet igazi.. Vagy mégis?
De hát, hogy lehet, hogy 17 évig minderről még sejtésem se volt? Tudom a nevelő szüleim nem tudhatják, a szüleimet meg ugyebár soha nem is ismertem.. Csak annyit tudok, hogy autóbalesetben elhunytak.
De akkor is! Én ezzel mit kezdjek?
Akkor tovább olvasom azt ami ebben a levélben van!
A család egy erővel bír amit mind a két szülőm birtokolt, így én is birtokolom.. Aha értem.
Az erő...
Ez nagyon elmosódott! Nem megy tovább! Várjunk csak! Ezt még ki tudom olvasni.
A gondolatot irányítani nem nagy dolog, ha beletanultál, de ezzel bánni, elég nehéz..
Tessék? Gondolatot irányítani? Mégis mivel? És, hogy?
Nem értem én ezt az egészet! De most mi is ez az egész?
Én egy.. Mi vagyok? Nem tudom kiolvasni..
Pedig igazán érdekelt volna ez az "apró" részlet..