6. Fejezet

Hali mindenki! :)
Itt van a 6. fejezet. Ezt kicsit lassan írtam, bocsánat, de nem volt időm+gondoltam kiveszek iskola kezdéskor egy kis szabadságot.. 
Még egyszer bocsi! :)
Remélem tetszik majd! 
Ha először vagy a blogon és tetszett ez a rész, írj chaten vagy iratkozz fel!
Na nem is húzom tovább a szót!
Jó olvasást, puszi. Esztii! :)

Az ebéd nagyon fincsi volt. Tényleg imádom Maggie főztjét! Ha még néha gombát is rak bele..
- Lesz fél órád pihenni, aztán megyünk ki egy kicsit még erősíteni. -mondta a tervet Alex
- Én fél óra alatt nem emésztek meg! Ne viccelj már.. Kell egy óra.
- Jó.. Most az egyszer kedves leszek.. -sóhajtott
- Ezt is elértem.. -indultam büszkén a szobámba
- Na ne bízd el magad.. Ez egy egyszeri alkalom, mert nekem is jól fog esni egy óra pihenés. -kiáltott utánam
- Oké.. Tudom.. -hagytam rá és bezártam a szobaajtót
Amint beértem a gép felé vettem az irányt. Hú mennyi értesítés facebookon..  Mindent megnéztem, és mindent lerendeztem, beszéltem Alisonnal és el is repült az az egy óra..
- Em! Gyere kezdünk! -kiáltott fel Alex az udvarról, unottan néztem aztán inkább behúztam a függönyt és lementem hozzá
- Na végre.. Azt hittem fent maradsz és le kell téged rángatni..
- Haha.. Olyan jó poénjaid vannak, komolyan szakadok.. -forgattam a szemeim
- Lehetnél kicsit.. Humorosabb.. Kapj be egy pár humorbogyót.. -mosolygott
- Komolyan? Most inkább a leszarom tablettát kérném..
- Akkor azt.. Na, de nem érünk rá egész nap.. -kezdte és tapsolt egyet
- Nekem igazából nincs programom.. -kötöttem bele
- Nekem viszont van, úgyhogy hajrá! Ötven felülés. Tízenként pihenhetsz..
- Könyörületlen vagy..
- Az! -vigyorgott önelégülten
Vágtam egy grimaszt, majd elkezdtem a felüléseket. Aztán a fekvőt, a homorítást, guggolásokat és a többi nehéz erősítő feladatot.
- Na! Ennyi elég is! Levezetésnek menj fel öltözz át fürdő ruhába és úszunk egy kicsit.
- Jó! Úszni szeretek! -mosolyogtam, aztán bementem a házba, és felvettem a lila bikinimet. Magamra tekertem a törölközőt és lementem.
- Medencee! -kiáltottam, majd beugrottam a medencébe
- Dili.. -hallottam, majd ő is beugrott. -És akkor most ússz három kör hátat
- Mi? Nem pihenésről volt szó?? -kérdeztem hüledezve
- Ha azt mondom erősítő úszás, akkor olyan lelkesen ugrasz be mint az előbb? -kérdezte felvont szemöldökkel
- Persze, hogy nem! De átvertél! -néztem rá csúnyán
- Bocs.. Na három kör! -adta ki az utasításokat
- Te is csináld! Vagy nem csinálom..
- Jó.. Na menj én is megyek
- Jó! -elkezdtem úszni, és elég hamar kész voltam.
- Rendben. Gyors voltál.. -mondta meglepetten
- Tudom.. -vontam vállat
- Szeretsz úszni? -kérdezte mosolyogva.
- Igen.. Nem tűnt eddig fel?
- De..
- Következő feladat? -kérdeztem
- Nincs.. Végeztünk.
- Végeztünk? Pedig még csak két óra van.. -ironizáltam
- Na menj mielőtt meggondolom magamat! -mosolygott
- Futok is! -indultam be. -Maggie te mit csinálsz? -kérdeztem vissza tartva a nevetést, mivel csak annyit láttam, hogy Maggie a földön tv-t nézve joga (?) gyakorlatokat csinál
- Azt hallottam segít levezetni a stresszt.. Beszállsz? -kérdezte mosolyogva
- Azt hiszem ezt most kihagyom.. De legközelebb beszállok! -mondtam nevetve, majd egy almát megmostam, és felmentem vele a szobámba. Gondolkodtam, hogy vajon Alex miért csak eddig tartott ma órát?? Ja! Mondta, hogy programja van.. Vajon milyen program? Talán túl sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen programja lehet.. Elég kíváncsi fajta vagyok..
- Em! Segítenél a vacsiban? -kiáltott fel maggie
- Persze, megyek! -hajtottam le a lap-topom és lesiettem a konyhába
- Holnap későn jövünk haza Taylorral. -mondta Maggie terítés közben
- Rendben. Hogy-hogy? -kérdeztem
- Lesz egy céges buli ahova elmegyünk. Tehát holnap magatoknak főztök
- Magunknak? -kérdeztem, mert teljesen megfeledkeztem Alexről
- Igen mivel Alex is itt van még.. -emlékeztetett
- Ja tényleg! Akkor majd összedobunk valami egyszerűt. -legyintettem
- Rendben! -mosolygott. -Vacsora! -ordította a fiúknak
- Itt vagyok! -jött Alex és le is ült az én székemre
- Öhmm.. Az az én székem.. -mondtam kicsit kínosan
- A te mid? -kérdezett vissza furcsán
- Az én székem.. Mindig én ülök ott.. - magyaráztam
- Hát jó..- mondta majd átült egyenesen Taylor székére
- Az meg az enyém.. -mondta Taylor mosolyogva
- Rendben.. Mutassatok rá arra a székre amire ráülhetek! -állt fel hitetlenül nevetve
- Arra. -mutattam rá a velem szembe lévő helyre, mert csak az volt szabad
- Rendben. -ült le és furcsán nézett minket
- Most mit nézel ennyire furcsán? Itt mindenkinek saját széke, bögréje és pohara van.. -magyaráztam tökre ésszerűen, mert nekem ez természetes
- Kaphatok én is egy poharat és egy bögrét? -kérdezte mosolyogva
- Igen, de csak ha beéred a kutyás bögrével és Pocahontasos pohárral..  -vigyorogtam
- Nekem tök mind egy..
Ez volt a vacsora előtti utolsó mondat, mert ezután ettünk. Vacsora közben persze olyan iszonyatosan fontos dolgokról beszéltünk, hogy mit nézünk ma a tévében, milyen volt az edzés. Mármint az enyém.. Maggiéről nem esett szó.. Szegény Alex csak nézett amikor a mai filmet beszéltük meg
- Te melyiket szeretnéd jobban? -kérdezte Maggie Alexet, hogy legalább ő is szóhoz jusson
- Inkább akció film.. -mondta vigyorogva. Maggievel szenvedve összenéztünk.. Eddig mindig a túlerő miatt azt néztünk amit mi akartunk, most viszont..
Végül az Elrabolvát néztük, amit nem mondom, hogy nem élveztem, de azért a Kavarás mégis csak jobb lett volna..
Film nézés közbe bealudtam, tehát nem tudom a film végét.. De azt tudom, hogy jókat nevettem Alexel Tayloron ahogy végig izgulja a film minden egyes részét..

5. Fejezet

Hali mindenki! 
Először is iszonyatosan szeretném megköszönni a 700+ oldalmegjelenítést, mert nagyon jó ezt látni! 
Örülök, hogy facebookon is kérdeztétek, hogy mikor lesz új rész, egy lány még rám is írt, hogy linkeljem a blogom.. :)
Na tehát a részről annyit, hogy remélem tetszeni fog.. :)
Jó olvasást, puszi: Esztii! ;)

Reggel arra keltem, hogy valaki konkrétan rángatja a vállam.
- Mi van már? -kérdeztem idegesen
- Semmi.. Csak húsz perce várok rád lent.. Gondoltam felkeltelek
- Ajj már! Nem lehet ezt tízkor kezdeni? -kérdeztem nyöszörögve
- Muszáj. Na lemegyek és tíz perc múlva, ha nem jössz elmegyek. És megtanulhatsz mindent magadtól..
- Jó, akkor tíz perc múlva lent leszek.. -mondtam, vagy inkább morogtam..
Ahogy ígértem körülbelül tíz perc múlva lent is voltam, egy hosszú cicanaciban és egy pulóverben, mert reggel nyolckor még azért kicsit hideg az idő.
- Rendben. Kezdjünk egy kis futással oké? Majd fokozatosan gyorsulunk kiló méterenként. Az utolsó kiló méter sprint lesz. -ecsetelte
- Komolyan? -néztem rá hitetlenkedve
- Igen. Na húzod még az időt vagy kezdhetjük?
- Kezdjük.. -vettem egy nagy levegőt, majd elkezdtünk futni
Húsz perc múlva fáradtan kérdeztem Alexet.
- Mennyi van még?
- Most jön a sprint.. -kezdett el gyorsulni
- Ne máár!! nyöszörögtem mögötte
- Hajrá! A sprint nem azt jelenti, hogy mögöttem kocogsz amíg én sprintelek..
- Van egy olyan érzésem.. Hogy te ezt élvezed! -értem utol
- Talán.. -vigyorodott el gonoszan
- Gondoltam.. -nevettem fel, majd megelőztem. -Nem adom meg azt az örömöt, hogy szenvedni láss! -futottam teljes erőmből, ami igaz nagyon fájt, de nem érdekelt csak az, hogy ne előzzön meg Alex.
- Jó vége! Lefutottuk! Nem hittem volna, hogy így bírni fogod! -sétált oda hozzám
- Hát hidd el én sem! -mondtam meglepődötten. -Ha belegondolok.. Mindárt összeesek! Üljünk le! -javasoltam és a padra mutattam.
- Rendben. Rám is rám fér egy kis pihenés.. - ült le
- Na, de komolyan mi köze az edzésnek ehhez? -kérdeztem szenvedés közben
- Ha a tested jól van a fejedben is tisztább lesz minden és jobban tudsz koncentrálni, gondolkodni. Arra pedig szükség van.
 - Aha.. Én nem érzem úgy, hogy most tiszta lenne a fejem..
- Neked sosem lesz tiszta a fejed.. -vigyorgott
- Kösz.. Mintha neked az lenne..
- Hát tisztább, mint a tied..
- Tudod mit.. Lehetséges.. -nevettem el magam
- Látod? Már be is ismered.. -vigyorgott
- Na ne! Ha még egyszer meg mered csinálni ezt a hülye irányítást úgy megirányítalak abba az irányba a lábammal, hogy nem fogsz többet irányítani senkit.. -vettem kicsit agresszívra a formát. De nehogy azt higyje már, hogy kedve szerint irányíthatja a gondolatom.. A-a-a..
- Jól van nyugi.. -nevetett. -Elég erőszakos vagy nem gondolod?
- Nem.. Csak nem szeretem, ha manipulálnak!
- Megígérem, hogy nem csinálom többet, ha mostantól nem kell téged nekem keltenem.. Ha viszont igen, akkor nem hagyom abba!
- Szóval te most megzsarolsz? -vontam fel a szemöldököm
- Veheted zsarolásnak is.. -mosolygott
- Jó legyen.. Felkelek mindig amikorra megbeszéljük, ha nem csinálod többet ezt az izét.. -nyújtottam a kezem
- Rendben! -beleköpött a kezébe és mielőtt én elhúzhattam volna a kezem kezet fogott velem
- De szemét vagy! -húztam el a kezem és undorodva a pólójába töröltem
Nem szólt semmit, csak jót röhögött rajtam.. Hát kösz. Nagyon vicces, hogy nyálas kézzel fog kezet.. Nagyon..
Mikor már fel tudtunk állni, mert kipihentük magunkat hazafelé vettük az irányt.
Én végig azt mondogattam, hogy azért még kapni fog amiért összenyálazta a kezemet, ő meg csak vonogatta a vállát olyanokat mondva, hogy "na arra kíváncsi vagyok.." meg "igen.. félek is a bosszúdtól.."
Eléggé érezhető volt a cinizmus a hangjában..
- Félhetsz is.. Kegyetlen leszek most már tuti, a cinizmusod miatt!
- Oké..
- Oké..
És ennyi volt a beszélgetésünk. Otthon rögtön leültem az ebédlő asztalhoz várva az ebédet. Igen, egész délelőtt futottunk.. Mondjuk inkább a padon ültünk és beszélgettünk..
- Maggie! Mikor lesz kész? -kérdeztem mohón
- Körülbelül öt perc! Addig nézd meg a telefonod, mert amíg futottatok háromszor csörgött és négyszer pittyegett, én pedig tudod, hogy nem veszem fel más telefonját..
- Ó oké köszi! -oda mentem a telefonomhoz és megnéztem ki hívott.
Húú.. Alisonnak valami fontos mondani valója lehetett. Mind a három ő volt..
Megnéztem gyorsan az üzeneteket is

Basszus, basszus, basszus! Ma volt a diákok gyűlése,a hova mindig két önként jelentkező mehet. És mi jelentkeztünk, mert bele írják a felvételibe. És igaza van Alisonnak! Cserbenhagytam... Őt is és mindenkit!
- Istenem, de hülye vagyok.. -mondtam mérgesen
- Mi az? -kérdezte Alex ártatlanul
- Muszáj neked mindenhol ott lenned? Miért érdekel? Nem rád tartozik oké? Akadj le rólam! -vágtam mindent a fejéhez és idegesen felmentem a szobámba. Visszaírtam Alisonnak, hogy nagyon sajnálom, de teljesen kiment a fejemből a betegség miatt, és ezért nem szóltam. Persze ez Alisont nem hatotta meg, telefonon keresztül, úgy leszidott, hogy hú.. De utána lenyugodott és azt mondta megbocsájt, ha nem csinálok ilyet többet. Persze, hogy megígértem...
Éppen elköszöntem Alitől amikor kopogott valaki az ajtómon.
- Gyere! -mondtam és leraktam a telefonom. Nagy meglepetésemre, nem Maggie, hanem Alex lépett be az ajtón
- Bocsi, hogy zavarlak, csak bocsánatot akartam kérni.. Amiért, kíváncsi voltam.. -mondta furcsán. Szerintem tudta, hogy nem neki kéne bocsánatot kérni, hanem nekem, mert végülis, csak egy normális kérdést rakott fel én meg nekiestem.. De Alex nem az a fajta aki egy ilyen apróságon fennakadna
- Te kérsz bocsánatot? -kérdeztem mosolyogva. -Nekem kéne.. Bocsánat.. Én csak ideges voltam és te voltál az akin levezettem..
- Jó tudni, hogy levezetted már valakin.. Amúgy Maggie mondta, hogy mondjam meg neked, ha már fel jövök, hogy már fél órája kész a kaja és rád várunk..
- Oké értem a célzást megyek már! -tettem fel védekezően a kezem, majd elindultunk le a konyhába Alexel.

4. Fejezet

Halii! :)
Itt van a 4. fejezet! Remélem tetszeni fog! :) 
Ha tetszett ez a rész és először jársz a blogon, iratkozz fel, vagy írj chaten nyugodtan! :) 
Nem is szaporítom tovább a szót!
Jó olvasást, puszi: Esztii! :)

Csak álltam és kínosan mosolyogtam. Segítségkérőn pillantottam Maggiere aki szerencsére észrevette.
- Én megyek is! Tanuljatok csak! Kértek valamit? -kérdezte mosolyogva. szívesen rávágtam volna, hogy egy tanuló barátnőt akivel nem érzem kínosan magam, de inkább nem tettem. Amúgy nem azt akartam jelezni a pillantásommal, hogy menjen.. -Semmit? Akkor megyek is.  -kiment a nappaliból, mi pedig ketten maradtunk. A kínos csendet végül ő törte meg.
- Kezdjük? -kérdezte mosolyogva
- Kezdhetjük.. -ültem le a kanapéra ő pedig mellém
- Mennyit tudsz?
- Mennyit kéne?
- Mindent.. Legalábbis sokat.. -válaszolt mosolyogva. Hogy tud mindig mosolyogni?
- Na annyit nem.. -mondtam unottan. -Csak pár szót.. Gondolat irányítás, meg terjesztés. És, hogy tudom. Ennyit.
- Hát ez tényleg nem sok.. Soha nem próbálkoztál még vele?
- Szerinted? Tegnap tudtam meg.. -válaszoltam kicsit ingerültebben
- Hogy- hogy csak tegnap? -kérdezte összeráncolt szemöldökkel
- Miért vagy te ilyen kíváncsi? -kérdeztem kissé lenéző hangsúlyban
- Mert nekem kellesz megtanítani mindenre, és úgy látom nehéz lesz..
- Ezt vegyem sértésnek? -kérdeztem felháborodottan
- Annak veszed aminek akarod.. -vont vállat
- Hát kösz..
- Szóval.. Nem akarom megtudni, hogy miért csak tegnap tudtad meg oké? Nem is fogom.. maradjunk ennyiben.. És térjünk másra. Ahhoz, hogy az egészet meg tudd tanulni, ahhoz muszáj lesz edzened. -mondta széles vigyorral
- Na neem! Annak mi köze van ehhez az egészhez? Azt lesheted, hogy én futkározzak,k meg felüléseket csináljak.. -kötöttem ki
- Meg akarod tanulni vagy nem? Te döntesz.. Nem hiszed, hogy megtanítalak arra amit én is csak 2 hónap után tanulhattam meg, mert te azt akarod!
- Jó.. Mivel kezdünk?
- Ma még semmivel, amit tanulni kéne. Csak kicsit megbeszéljük, hogy mi ez az egész.
- Na mi? -kérdeztem mosolyogva
- Végre mosolyogsz.. Ezt is elértem! Na mind egy szóval kérdezz és, ha tudok válaszolok.
- Rendben. MI lesz az első lecke? -kérdeztem vigyorogva
- Nem ilyen kérdésre gondoltam, de, ha annyira érdekel, a gondolatterjesztés.
- Az mi?
- Amikor ki tudod terjeszteni a gondolatod, és ezáltal mások is értik mire gondolsz.. Nem tudom elmagyarázni.. Azt fogják gondolni mint te! -próbálta magyarázni
- Aha.. Te tudsz már ilyet? .kérdeztem kíváncsian
- Csoki vagy puding? -kérdezte mosolyogva
- Ez, hogy jön ide? -értetlenkedtem
- Csoki vagy puding? -ismételte meg a kérdést
- Csoki. - vontam vállat
- Szerintem meg puding.. -mosolygott
- Ha jobban be gondolok, a puding tényleg jobban hangzik.. -kezdtem aztán leesett- Na nee! Ez miattad van? Imádom a csokit, hogy mondhatom, hogy puding? -kérdeztem nevetve
- Hatásos nem? -kérdezte vigyorogva. -A legjobb, hogy a tanárok szeretnek ötöst adni, ha azt mondom szerintem megérdemlem.. -vigyorgott gonoszan
- Ez jól fog jönni.. -vigyorogtam. Ezzel bárkit meg tudok győzni.
- Igen, csak az a rossz, hogy egy ugyanilyen képességű ember meg érzi ezt, ha próbálkozom, de csak, ha ő is tudja.. Ha megtanulod, rajtad sem fog működni.
- Alig várom..
- Következő kérdés?
- Öhmm.. Mit tudsz még a kiterjesztésen kívül?
- Látni is tudom a gondolatokat. A tiedet nem látom, ahogy a többi kiterjesztőét sem, de az emberekét igen, ha akarom..
- Én is fogom? -kérdeztem izgatottan
- Ha megakarod tanulni..
- Persze, hogy meg akarom! -mosolyogtam
- Rendben! Akkor ez lesz a második amit megtanulsz! Kérdezz még valamit..
- Nincs több kérdésem.. Egyelőre..
- Rendben.. Akkor mivel holnap szombat és úgy beszéltük meg a szüleiddel és az én szüleimmel is, hogy hétvégén a kevesebb utazás miatt mindig itt leszek és a vendégszobában alszok. Szóval reggel 7-re itt vagyok és kezdjük az edzést. -szögezte le
- A-a! én nem kelek hétvégén hétkor.. Tíz a maximum!
- Nem, hét!
- Kilenc? -kérdeztem reménykedve
- Jó megadom magam.. Fél nyolc.
- Nyolc? -alkudoztam
- Jó, de nyolcra lent leszel felöltözve
- Oké.. -adtam meg magam
- Rendben! Akkor megyek haza és holnap reggel nyolckor lent leszel, és én is.
- Ja, lent.. -forgattam a szemeimet
- Oké, na szia! Aludj majd jól! - köszönt majd felkiabált Maggienek is aki lejött elköszönt tőle, aztán Alex kiment.
- Na milyen volt?
- Sokat megtudtam.. Ez egy bonyolult dolog! -sóhajtottam
- Meg tudsz vele birkózni? - kérdezte aggódva
- Persze! -mosolyogtam
- Rendben.. Na de szaladj fürödj meg amíg gyorsan összedobok egy salátát vacsorára.
- Oké! Köszi! -szaladtam fel.
Majd miután  lezuhanyoztam lementem vacsorázni.
- De jó illatok! Nem salit csináltál?
- De, csak sütöttem hozzá egy kis húst..
- Imádlak! -vigyorogtam és leültem az asztalhoz ahol Taylor már várt a vacsorára.
- Jó étvágyat! -mosolyogtam
- Neked is! -válaszolt egyszerre Maggie és Taylor.
Egész vacsoránál be sem állt a szám. Nagyon sok mindent akartam megosztani Maggievel és Taylorral.
Vacsora után jöttem rá, hogy milyen álmos vagyok, így rögtön mentem is az ágyba aludni.
A holnap az egy fárasztó nap lesz.. Előre érzem..

3. Fejezet

Halii! :) 
Meghoztam a 3. fejezetet! Remélem tetszik majd nektek! :)  
Köszönöm az 500+ oldalmegjelenítést!
Nagyon sokat jelent nekem! Tényleg köszönöm! :) 

Csak álltam ott és meredtem a papírra aztán rá jöttem valamire. Ha Maggie és Taylor erről nem tudtak akkor mégis mit keresett itt a levél?? A felismerés úgy csapott belém, mint egy villám.
Most már igazán sírtam. Leültem a földre és azon gondolkodtam, mi is történt egy perc alatt.. Rájöttem, hogy a két ember akiket a legjobban szeretek nem tudom hány évig hazudtak.. És arra is, hogy van valami erőm, bár ezt kevésbé hiszem, a leginkább az érdekel, hogy ezt a szüleim írták!.
Nagyon fájt minden. Hogy Maggie és Taylor hazudtak, hogy egy ilyen nagy dolgot titkoltak és a szüleim írását nézve az is nagyon fájt, hogy nincsenek itt..
Nem tudom meddig sírhattam, de már csak azt vettem észre, hogy Maggie csodálkozva néz rám az ajtóból.
- Em! Mi a baj? Történt valami? -kérdezte és nyújtotta kezét, hogy letörölje könnyeimet, de én ellöktem azt- Mi az?- kérdezte elkerekedett szemekkel
- Mi?? Ez! Ez a baj! -dobtam oda a levelet neki és gyorsan felálltam, aztán elindultam a szobámba
- Emily, állj meg! -fogta meg a csuklóm, én pedig ki szedtem kezem a kezei közül
- Nem is tudod mit titkoltatok! Felfogtad?? Én..én ekkorát még nem csalódtam! -kiabáltam aztán a szobám felé vettem az irányt, ismét, csak most Maggie nem fogott vissza, hagyta, hogy menjek.
Amint a szobámba értem újra előtörtek a könnyeim. Úgy fájt az egész.
Vacsorázni se mentem. Nem fogok egy asztalhoz ülni velük.. Ezek után? Nem.. Semmiképp...
Egész este gondolkodtam. Mi ez az erő? mit csináljak vele?
Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy meg kell tanulnom!
Nem tudom hánykor sírhattam magam álomba, de biztos későn..

*  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *

Reggel szokás szerint elaludtam, mert nem volt erőm felkelni.
- Em! Kicsim ébredj! -jött be a szobába Maggie
- Nem megyek iskolába! -jelentettem ki- és jobb lenne, ha te meg a szobámba nem jönnél..
- Em tudom, hogy haragszol, de, ha engeded, hogy megmagyarázzam.. -itt folytatta volna, de nem hagytam. Idegesen felültem az ágyamon és így szóltam
- Megmagyarázni?? Mégis mit Maggie?? Ja megvan! Azt akarod megmagyarázni, hogy miért hazudtál mindenről?? Tudod mit kíváncsian hallgatom! -bólintottam irónikusan
- Én.. Csak óvni akartalak! Nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy ki fogsz akadni és.. Szomorú leszel, én pedig ezt nem akartam! -magyarázkodott
- Chh.. Ez a legjobb kifogásod? Gyenge.. -mondtam és a szemeim szikrákat szórtak. Még soha nem beszéltem így Maggievel. De, nem érdekelt most az illem..
- Emily én.. Csak nem akarlak elveszíteni, mert én tudom mivel jár ez az egész! Én nem akarom, hogy úgy végezd mint a szüleid! -akadt ki teljesen és könnyezve leült az ágam szélére. - Én csak boldognak és átlagosnak akartalak látni és nem így! -hirtelen leblokkoltam. Nem attól amit utoljára mondott, hanem a mondandója első fele miatt.
- Mi az, hogy úgy végezd mint a szüleid? -kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. - Te tudsz valamit róluk? Ezt is eltitkoltad?? Ki vagy te Maggie?? Már komolyan nem tudom! -akadtam ki. - Ha tudsz valamit akkor kérlek mond el!
- Em! Én ismertem a szüleid.. A család barátja voltam.. Mindent tudtam róluk és rólad is.. És amikor hozzám kerültél, nem akartam, hogy az történjen veled, mint a szüleiddel.. Hogy.. egy butaság miatt, bajod legyen!
- A szüleim.. A szüleim autóbalesetben haltak meg! Te.. te mondtad!
- Hát.. Az nem is volt igazi baleset.. - vallotta be szomorúan
- Mire célzol Maggie? -kérdeztem gyanúsan
- A szüleiddel.. Szándékos baleset történt. De ez nem tudódhatott ki, mert akkor az egész gondolatterjesztéses dolog kitudódott volna..
- Mi? Gondolatterjesztés? Ez tuti hülyeség! Nem, nem tudom elhinni.. És mi az, hogy szándékos baleset?
- Igen.. 17 év után elég nehéz lehet elhinni... Hát, a szüleid fékjét elvágták, mert tiszteletlenek voltak a bíróság előtt.
- Hát az! De tudnál még mesélni? Én nem értek semmit! -ráztam a fejem
- Hát nálatok ez egy családi örökség? Nem tudom, hogy fogalmazzak.. Nagyon sok ilyen család van. De nem mindegyik családnak van ugyan az az ereje. A te családod a gondolatot tudja irányítani és kiterjeszteni.
Én ennél többet nem tudok segíteni.. Csak ennyit tudok..
- Ez teljesen hihetetlen. -mondtam elképedve. - Viszont kegyetlenség volt amit csináltak.. A szüleimmel!
- Az! Kegyetlenség volt! Elvétették a sulykot, és erre sajnos ők is csak később jöttek rá.
- Tudod mit.. Inkább nem akarok erről beszélni.. Csak! Ölelj meg! -tártam szét a karomat, majd Maggie mosolyogva átölelt
- Ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked? .kérdezte miközben még mindig ölelt
- Persze! És köszönöm! Értem, hogy miért hazudtatok, igaz fáj még egy kicsit, de megérem! Amúgy.. rá jöttem, hogy meg akarom tanulni ezt az egészet! A gondolat irányítást! Tudni akarom! -mosolyogtam
- Én ebbe nem tudok segíteni.. De nagyon büszke leszek rád, ha sikerül megtalálnod a jó utad!
- Köszönöm! Nagyon szeretlek! -bújtam hozzá
- Én is téged! Ma nem muszáj iskolába menned.. Pihenj kicsit! Ma maradhatsz! -ajánlotta fel, majd felállt
- Oké! Visszafekszem még egy kicsit! -bújtam a takaróm alá
- Oké! Pihenj! Megyek kicsit rendet rakok.. - ment ki az ajtón, aztán nem tudom mi történt, mert elaludtam. Legközelebb 11-kor nyitottam ki a szemem. Először elgondolkodtam, hogy álmodtam-e a beszélgetést Maggievel, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg nem álmodtam.
- Maggei! Jó reggelt! De jó illatok! -mosolyogtam
- Palacsintát sütöttem! -mosolygott
- Imádom a palacsintádat! Nutellával!
- Tudom.. Ott van, már kiraktam egy adagot és nutellát is! -mutatott az asztalra, én pedig rögtön támadásba lendültem. A hadi üzenet, hogy támadni fogok az volt, hogy a kenőkést beleraktam a nutellába, majd a támadást megkezdtem a palacsinták ellen.. 6 palacsinta után pedig inkább visszavonultam.
- Ez finom volt! -töröltem meg a számat egy szalvétával
- Örülök, hogy ízlett! -mosolygott majd komolyra váltott.
- Gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy van egy másik család akik szintén gondolat irányítással foglalkoznak. Igaz messze laknak kissé, de ha gondolod kérhetünk segítséget tőlük! Van nekik is egy lányuk azt hiszem.. Vagy fiúk nem tudom. A lényeg, hogy ők talán tudnak neked segíteni.
- Öhmm.. Talán, ha fel tudod őket hívni akkor az nagyon jó lenne. De csak, ha tényleg nem probléma!
- Nem!  Dehogy! Akkor most fel is hívom őket oké?
- Oké! Akkor meg tudsz vele beszélni mára egy találkozót? -kérdeztem Maggiet aki épp a füléhez emelte a telefont
- Remélem. -suttogta aztán beleszólt a telefonba, én pedig inkább felmentem a szobámba és leültem a gép elé
Nagyban gépeztem amikor rezgett a telefonom. Alison írt.


De rossz is hazudni a legjobb barátnőmnek.. De jobb ez így, majd elmondom, ha én is képes leszek felfogni.
Elég sokat gondolkodtam, és már csak arra kaptam fel a fejem, hogy csengettek.
Maggie ajtót is nyitott én pedig lementem, hogy bemutatkozzak a tanító "barátnőmnek".
Hát meglepődtem a fiú láttán, és kérdőn néztem Maggiere, aki csak mosolygott.
- Szia! Alex vagyok, gondolom te vagy Emily! -mutatkozott be mosolyogva
- Öhmm szia! Igen Emily! -mosolyogtam vissza kissé félénken én is. Nem is lesz olyan rossz ez a tanulás.. Na jó verd ki a fejedből ezt a hülye gondolatot Emily!

2.fejezet

Itt van a második fejezet! Igyekszem a következővel! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket! Kaptam pozitív visszajelzéseket, így nem tervezem abba hagyni a blogot! Na nem is húzom tovább a szót!
Jó olvasást! 
Puszi: Eszti

Reggel nagyon kipihenten ébredtem 6:30-kor (kivételesen fel bírtam kelni), majd gyorsan lezuhanyoztam, aztán visszamentem a szobámba és miközben a lenge farmeranyagú ingem vettem fel Maggie rontott be.
- Em!! Ó! Fent vagy? Hogy-hogy? -kérdezte meglepetten.
- Nem tudom.. Kialudtam magam.. -vontam vállat.
- Hát jó.. A reggeli mindjárt kész! Tojást csináltam Baconnel. -mosolygott.
- Hmm.. Azt imádom! -mosolyogtam én is
- Jó majd gyere le! Amúgy ez a kedvencem a felsőid közül! iszonyatosan jól áll! -dicsért meg, majd kiment.
- Oké! Köszi!-kiáltottam utána. Igazából tényleg jó ez a felső.. A felsőhöz fel vettem egy farmer sortot, majd a szokásos smink és go reggelizni.
- Milyen lett? -kérdezte Maggie
- Nagyon finom! -mondtam és tovább ettem
- Örülök!-töltött magának egy pohár vizet aztán megszólalt- Ma tovább dolgozok! És Taylor is, így olyan 7-ig egyedül leszel. Ha akarod hívd át Alisont.
- Mit kell csinálnod, hogy tovább maradsz? -kérdeztem kíváncsian
- Elmaradtam néhány könyveléssel, és ma muszáj megcsinálnom!
- A könyvelés olyan uncsi.. -húztam el a szám
- Ha meg nem könyvelnék nem lenne rajtad az a csinos kis ing! -mosolygott
- Éljen a könyvelés! -nevettem fel
- Na, de nem fogsz te elkésni? -kérdezte én pedig az órára pillantottam. 7:30?
- Öhmm.. Ha nem indulok el, akkor, de! Köszi a reggelit finom volt! -megint puszit nyomtam az arcára aztán cipőt, dzsekit fel és irány az iskola..
Viszonylag hamar elmentek az órák, de hazudnék, ha azt mondanám elrepült ez a nap..
Ebédnél Alisonnal megbeszéltük, hogy hétvégén csajos napot fogunk tartani a plázában, csak mi ketten. Úgy imádom az ilyen napokat! Alisonnal nem lehet unatkozni!
- Akkor reggel tízkor találkozunk a buszmegállóban onnan busszal a plázáig. A plázában elleszünk aztán fél hétkor indulunk vissza és hétre haza is érünk! -ismertette a tervet
- Nekem jó! A dm-ben vennem kell új szemceruzát és rúzst, tehát oda muszáj bemennünk. Meg a New Yorkerbe is.. Be kell szereznem pár új rucit! -ecseteltem a terveimet
- Oké. A Mekiben ebédelünk az jó?
- Aham. És akkor a többit, majd ott...
- Oké! De ma korán megyek majd haza, és valószínűleg faceen sem leszek..
- Miért?
- Gabe szülinapjára készülünk.. Én nem akartam benne lenni, de anyuék nem hagynak..
- Én bírom az öcséd.. Kis cuki.. - nevettem
- Ha szerinted cuki az ördög..
- Na ne túlozd el! -nevettem
- Komolyan mondom! Egyszer azt álmodtam, hogy úgy forgott körbe-körbe a feje mint az ördögűzőben!! Ez nem lehet véletlen! -mondta halál komolyan
- Jaj Alison! -nevettem el magam- Olyan sok ilyen hülyeségben hiszel... Misztikus dolgok nincsenek! Hidd el! -mosolyogtam
- Te tudod mit hiszel.. -vállat vont
- Na menjünk van még egy matekunk.. -húztam el a számat.
- Vaagy.. Ne menjünk.. -ajánlta fel Alison
- Ne már Ali! Kibírod még nem? -kérdeztem
- A-a.. -rázta meg a fejét
- Már pedig én bemegyek! -indultam el Ali nélkül aztán 5 másodperc múlva ott lépkedett mellettem duzzogva.
Szegény Ali valamit érezhetett, hogy úgy el akarta lógni a matekot, mert pont őt feleltették.. Lehet jobb lett volna, ha megyünk.. Mind egy már nem tudunk változtatni..
Matek után elköszöntem Alitől aki kicsit rossz hangulatában volt a matek hármasa miatt..
Otthon fel voltam készülve az egyedüllétre, így amikor beléptem nem lepődtem meg az üres ház láttán, mint tegnap. Gondoltam meglepem Maggiet és Taylort kicsit azzal, hogy takarítok.
Neki is kezdtem. Nem nagyon szoktam, csak a saját szobám, mert Maggie nem kér rá meg, nekem meg nem jut eszembe.. Hát pedig, gyakrabban próbálhatnám meglepni őket, mert elég nagy por volt mindenhol. Amikor befejeztem gondoltam, már annyira belelendültem, kitakaríthatnám a pincének nevezett szemét tárat.
Hát atya ég! Ez a hely még nem látott porszívót?? Ez volt az első gondolatom Na mind egy.. Neki kezdtem és egész hamar nagyjából rendet raktam.  Még pakolásztam kicsit, ez itt jobban néz ki, de így viszont nagyobb a hely.. Igen, ilyesmi problémáim voltak..
A nagy pakolásban nem törődtem semmivel, már csak arra lettem figyelmes, hogy egy elég régi, tépett, ázott levél van a földön.
Felvettem és kinyitottam. Eléggé elmosódtak a betűk, így alig tudtam valamit is elolvasni..
Mi?? Mi van?? -motyogtam és a szemem megtelt könnyel.
Ezt a szüleim írták? Végre valami ami tőlük van! De mi is ez?
Nem! Nem! Nem! Ez..ez.. lehetetlen!
Nem is értem mi ez! 17 évig tök normális volt minden erre megtalálom ezt a levelet, és semmi sem lesz normális! Mi van? Ez a levél nem lehet igazi.. Vagy mégis?
De hát, hogy lehet, hogy 17 évig minderről még sejtésem se volt? Tudom a nevelő szüleim nem tudhatják, a szüleimet meg ugyebár soha nem is ismertem.. Csak annyit tudok, hogy autóbalesetben elhunytak.
De akkor is! Én ezzel mit kezdjek?
Akkor tovább olvasom azt ami ebben a levélben van!
A család egy erővel bír amit mind a két szülőm birtokolt, így én is birtokolom.. Aha értem.
Az erő...
Ez nagyon elmosódott! Nem megy tovább! Várjunk csak! Ezt még ki tudom olvasni.
A gondolatot irányítani nem nagy dolog, ha beletanultál, de ezzel bánni, elég nehéz..
Tessék? Gondolatot irányítani? Mégis mivel? És, hogy?
Nem értem én ezt az egészet! De most mi is ez az egész?
Én egy.. Mi vagyok? Nem tudom kiolvasni..
Pedig igazán érdekelt volna ez az "apró" részlet..

1. fejezet

Meg is hoztam az első fejezetet! Remélem tetszeni fog nektek! Ez egy picit rövidre sikeredett, de majd a következő eseménydúsabb és hosszabb lesz! 
Puszi: Eszti! :)

Reggel 6:30-kor az órám szokás szerint keltett én pedig szokás szerint kinyomtam és visszafeküdtem.
6:45-kor berontott Maggie.
- Em! Kelj már fel! Nem hiszem el! Megint elaludtál! Komolyan mondom hihetetlen vagy! Indíts a fürdőbe!
- Maggie! Jól van nyugi! 10 perc alatt megvagyok a zuhanyzással.. -kitápászkodtam az ágyból és elindultam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam aztán, fogmosás, és a többi. Vissza mentem a szobámba ahol felkaptam magamra gyorsan valamit. Pontosabban egy csőfarmert és egy I love Paris-os pólót. A hajam gyorsan összefogtam, egy minimális smink, (szempillaspirál, szemceruza és halvány rózsaszín rúzs) és már kész is voltam. Lementem, megettem a reggelimet, amit maggie szokás szerint már el is készített mire odaértem, majd nyomtam egy puszit szerető nevelőanyám arcára, majd felvettem a vékony bőrdzsekim és a cipőm aztán egy, "majd suli után jövök!" kiáltással elhagytam a házat. Elég hideg volt, így örültem, hogy felvettem a dzsekit. A sulihoz érve be is mentem a terembe ahol még elég kevesen voltak, igen általában, korán érek be, de legalább, így van időm átnézni a házikat. Rosszabb esetben lemásolni a házikat..
Le is ültem a helyemre Alison mellé aki boldogan fogadott. Beszélgettünk aztán elkértem tőle az angol háziját ő meg az én matekomat. Így megy ez nálunk..Aztán elkezdődött az óra.. Végig szenvedtem! Úgy utálom a bioszt!  Aztán a többi óra könnyebben elment..
Suli után haza mentem és nem volt otthon senki ami igazán meglepő volt. Általában Taylor mindig itthon van már ilyenkor. Taylor az én szerető nevelőapám, Maggie férje. Nagyon szeretem őket, baba korom óta náluk vagyok A szüleimről semmit sem tudok, csak annyit, hogy miután megszülettem autóbalesetben meghaltak. Sokat gondolok rájuk. Elképzelem milyenek lehettek, hogy szerethettek és, hogy melyikőjükre hasonlítok jobban. Lehet, hogy a barna, dús hajam anyutól örököltem, a nagy, kerek szemeimet pedig aputól? Fogalmam sincs.. Pedig milyen jó lenne tudni.. Még egy képet sem láttam anyuékról, mivel a nagyszüleimet sem ismerem.. Nem tudom miért nem ők vettek gyámságuk alá, miért adtak nevelő otthonba, de nem is zavar, mert a lehető legjobb emberekhez kerültem.. Ha már, így itthon vagyok temérdek szabad idővel (dehogy temérdek tele vagyok házikkal) megnézem a postát.
Szórólap, szórólap, csekk, újság, csekk, szórólap, szórólap, valami levél nekem, szórólap..
- Levél nekem? -furcsán nézegettem, majd mindent bevittem a házba és kinyitottam.

" Kedves Emily Hastings! 
Megnéztük a felvételiét amit küldött nekünk s megnyerte tetszésünket!
Ezennel maga is a National Dance Association tanulója lehet ösztöndíjjal, ha tovább is így folytatja, és kiemelkedő tanulmányi eredménye nem romlik!
Üdvözlet:
James Marin NDA igazgató"

- Te jó ég!! -kiáltottam fel mire valaki mögöttem szintúgy felsikított.- Maggie! Minden oké? -kérdeztem nevetve rémült arcát látva.
- Igen csak azt hittem hirtelen, hogy valami baj van! -mondta megkönnyebülten, majd szorosan magához ölelt.
. Biztos minden rendben? -kérdeztem, mert éreztem, hogy valami nem stimmel
- Persze kicsim! Minden rendben! -bizonygatta, majd elengedett.- Amúgy mi volt ez a jó istenezés? -kérdezett mosolyogva.
- Ez! -mutattam felé boldogan a levelet.
- Em! Ez csodálatos! Annyira büszke vagyok rád! -mondta mosolyogva és ismét megölelt.
- Én is annyira örülök! A tánc az életem és nagy esélyem van rá, hogy egész életemben ezt is csináljam!- mosolyogtam én is
- Apropó.. Attól, hogy a tánc karrired befuthat, nem hanyagolhatod el a tanulást! na gyerünk a szobádba tanulni! -mutatott fel
- Jó megyek már.. -felmentem a szobámba és leültem, hogy na most akkor tanulni fogok! De nem tudtam nem másra gondolni.. A levél amiben a jövőmet látom, a gondolatok a múltamról..
Befejeztem nagy nehezen, majd az órára nézve leesett az állam. Fél nyolc??
Lementem a konyhába ahol a vacsim várt Maggievel.
- Pont most akartam szólni, hogy elég a tanulásból.. -mosolyogott.
- Igen eléggé belemerültem.. -mosolyogtam én is és inkább leültem és készenlétbe helyeztem magam ahhoz, hogy befaljak egy jó nagy adag lasagnet. Taylor, aki eddig tv-t nézett leült mellém és hárman megvacsoráztunk. Beszélgettünk az ösztöndíjamról, arról, hogy Taylotr ma milyen sebet szerzett és Maggie elmondta nekünk, hogy a lasagneba nem tett gombát, most, mert tudja, hogy utálom.. 17 évbe telt megtanulni, de nem baj!
Este fogmosás után bedőltem az ágyba és nem érdekelt semmi, csak, hogy egy ilyen jó nap után egy ugyanilyen szépet is álmodjak!

Prológus

Nem! Nem! Nem! Ez..ez.. lehetetlen!
Nem is értem mi ez! 17 évig tök normális volt minden erre megtalálom ezt a levelet, és semmi sem lesz normális! Mi van? Ez a levél nem lehet igazi.. Vagy mégis?
De hát, hogy lehet, hogy 17 évig minderről még sejtésem se volt? Tudom a nevelő szüleim nem tudhatják, a szüleimet meg ugyebár soha nem is ismertem.. Csak annyit tudok, hogy autóbalesetben elhunytak.
De akkor is! Én ezzel mit kezdjek?
Akkor tovább olvasom azt ami ebben a levélben van!
A család egy erővel bír amit mind a két szülőm birtokolt, így én is birtokolom.. Aha értem.
Az erő...
Ez nagyon elmosódott! Nem megy tovább! Várjunk csak! Ezt még ki tudom olvasni.
A gondolatot irányítani nem nagy dolog, ha beletanultál, de ezzel bánni, elég nehéz..
Tessék? Gondolatot irányítani? Mégis mivel? És, hogy?
Nem értem én ezt az egészet! De most mi is ez az egész?
Én egy.. Mi vagyok? Nem tudom kiolvasni..
Pedig igazán érdekelt volna ez az "apró" részlet..

Ha érdekel Emily, hogy küzd meg ezzel az egésszel, hogy deríti ki az összes titkot, hazugságot és el nem olvasott részt a levélből, maradj velem! :)